A Juggernaut Corps: First Assault egy 1998-ban kiadott játéktermi űrlövöldözős játék, a Shepherd's Worlds Inc.-től.
A történet dióhéjban annyi, hogy egy idegen faj uralma alá vett vagy akar venni 6 galaxist, és nekünk, mint Juggernaut Corps pilóta meg kell szabadítanunk a galaxisok békés lakóit a támadó idegenekkel szemben, összeköttetni intergalaktikus kulcsokkal a galaxisokat, hogy aztán könnyeben elérhetőek legyenek az egyesület számára (mert hát az idegenek jól összekutyulták a kapcsolatokat), és egy titokzatos, végzetes fegyver részeit összeszereljük, hogy aztán azzal rámérjük a végső csapást az ellenségre az ő világukban.
A játékban összesen 7 űrhajó közül választhatunk, amelyek mind a Pilot Setup menüben érhetőek el: Az Avenger (az űrhajó, amit a borítón is lehet látni), a Dart, a Tank, a Hulk (viccen kívül, ez a neve), a Defender (jó kis utalás az azonos nevű játéktermi játékra), a Viper és az Intruder, mindegyiknek megvan a saját maga tulajdonsága, ki milyen űrhajót szeretne választani (személyes kedvencem a Defender, mivel szerintem az néz ki a legjobban, de ismét, ízlés kérdése.)
A játék elindításakor egy térkép fogad minket, ami 7 helyszínt tartalmaz. Ezek a galaxisok, és eleinte még csak a legelső, a Calodisa Birodalom érhető el, és onnan kezdve szépen egyesével kell felszabadítani a galaxisok bolygóit. Egy galaxison belül pedig 5 bolygó (illetve csak 2 és 3 űrállomás az utolsóban) van, négy rendes és egy, ahol a galaxis főellenségével kell majd felvenni a harcot. Mindegyik galaxishoz és bolygóhoz próbál a játék egy kis minisztorit összehozni, de a lényeg ugyanaz: ölj meg mindenkit, akit csak tudsz, úgyhogy én szerintem ez teljesen felesleges.
Aki jártas a 80-as évek játéktermi játékaiban, vagy legalább a nevezetesebb játékokat abból a korból ismeri (mint én is), annak egyből feltűnhet, hogy ezt a játékot az Asteroids inspirálta. Csak hogy itt javarészt nem aszteroidákra fogunk lövöldözni - bár azok is előfordulnak, egypáran tartalmaz némi jót, ha szétlőjjük -, hanem idegen űrhajókra, bázisokra, csatahajókra, stb-re. Ezt 9 fegyver rendelkezésével tehetjük, amelyeket ellenséges űrhajókról vagy fegyvertöltő kockákról szerezhetünk meg (nem vicc, ezek valóban benne vannak a játékban): a Magneto Pulse Gun (még egy Marvel utalás, a Hulk űrhajó után), ami az alapfegyver, mindegyik űrhajó ezzel kezd, és a játékban emiatt az egyetlen fegyver, ami sehol nem található (kivéve egy pályán), aztán a Star Cannon, ami csillag kinézetű bogyókat lő, aztán a Charged Crystal Cannon, ami kristályokat tüzel(?), majd az Electro Pulse Gun, ami elektromos pulzosokat lő, aztán a személyes kedvencem, a Lightning Gun, ami nagy elektromos szikrákat bocsát ki magából, majd a Nuclear Rail Gun, amivel nem lőhetünk több ellenfélen át, mint a Quake 2-ben, hanem egy erősebb Electro Pulse Gun-ként szolgál, majd az Antimatter Torpedo Gun, ami az alap rakétavető, majd a Fusion Mine Layer, ami szó szerint egy aknalerakó, és ha bármi hozzáér, azonnal meghal, még a játékos is, úgyhogy csak csínján ezzel a fegyverrel, és a titokzatos Armageddon Weapon, amiből 1000 töltény van, az utolsó galaxisban lesz elérhető, és súlyos csapást mér bármelyik ellenfélre.
Ahhoz, hogy egy szintet végigvigyük, meg kell semmisítenünk azt az ellenséges űrhajót, ami egy olyan eszközt tartalmaz - kinézetre egy jeladó akna, a mai napig nem tudom, micsoda - amit majd ha szétlövünk, a pályán lévő féreglyuk elérhető lesz, és abba be is mehetünk egyből. Kivéve az adott galaxis 5. bolygóján, mert ott még nem elég ezt tenni, meg kell semmisíteni a szint "végén" megjelenő főellenséget is, ami az intergalaktikus kulcs mellet még az Armageddon Weapon egy részét is kidobja felrobbanásakor. Viszont mindegyik nem főellenséges pályán is tovább maradhatunk - egészen addig, amíg több ellenség nem teleportál be - sok jó dolgot összeszedve ellenségek vagy aszteroidák által: az előbbi fegyvereket és lőszerfeltöltő kockákat már említettem, de ezeken kívül meg van rózsaszín kocka is, ami véletlenszerű pontot ad, aztán pajzs és páncélzat növelő kapszulák - bizony, az űrhajónk nem robban fel kemény egy lövéstől, ahogyan a játéktermi és játéktermi stílusú játékokban az közismert, hanem van pajzsa meg páncélzata, ha mindkettő elfogy, akkor veszítünk csak el egy életet - előbbiből a 2. galaxistól megjelenik egy olyan változata is, ami teljesen visszatölti a pajzsot, segédhajó előhívő kulcs, ami egy teherűrhajót idéz valahol a pályán, és az egy ideig pajzs és páncélzat növelő kapszulákat bocsát ki magából (illetve a játék utolsó előtti pályáján extra töltényt az Armageddon Weapon-höz, úgyhogy ott tényleg érdemes végig maradni.), extra élet, és titkos pályákhoz vezető kulcsok.
Jól olvastad, egy Asteroids stílusú játékban vannak titkos pályák is. Igen, nem a Wolfenstein 3D meg a Doom találta fel a titkos pálya fogalmát (előttük még ott volt pl. a Super Mario World a Szuper Nintendóra). Ezeket egy másik bolygón vagy az előbb említett kulcsokkal érhetjük el, de egyes pályákon ki kell várni, amíg egy ellenség egy teleportkapun be nem toppan, és oda gyorsan bemenni, de akár egy pálya végén lévő teleportkapun is elérhetőek. Természetesen ott vannak a klasszikus értelemben vett titkos pályák is, amelyekből a 4. galaxistól egészen a 6.-ig (ott van az utolsó két titkos pálya) további titkos pályák is ágazhatnak ki, de ezen kívül van még egy gyorselérési pálya is, aminek segítségével még olyan bolygókra is elmehetünk, ahova csak előző bolygók felszabadítása után mehetünk (mittomén, egyből a főellenséges bolygóra). Ám ez a típusú titkos pálya csak az első 3 galaxisban található (kár érte, különösen a speedrunnerek számára).
Mint említettem, az ellenségek teleportkapukon keresztül jönnek be, mert hát az idegenek ezeken keresztül gyorsabban odaküldik egységekeit, hogy aztán elbánjanak velünk. Az ellenségekből van kicsi és és nagy is, ámde ebben a játékban, akárcsak a titkos pályák is, benne van a telefrag jelenség is, és ezt a nagy ellenségek szívesen meg is teszik (kettő meg a főellenségek kivételével), mert a nagy teleportkapu animációja sokkal rövidebb ideig tart, mint egy kis ellenségnek. Ezt nevezetesen a csatahajók követik el - amiből egyébként van, ami hőkövető miniűrhajókat lő ki, egy annál sokkal erősebb csatahajó, ami Star Cannon-nel lövöldöz és szívesen hajt belénk, úgyhogy távolságot tartani tőle, és a legerősebb, ami legtöbbször csak áll, mint a szobor, és hőkövető rakétákat lődös - úgyhogy a játékosnak szednie kell az irháját, amint egy nagy teleportkaput lát, ha nem akar egyből meghalni. Ha viszont meghal, akkor viszont elveszti az összes fegyverét és szépen kezdheti újra összeszedni a fegyvereket meg a töltényt hozzájuk. Lehet, hogy realizmust ad a játékra, de akkor is egy nagy hiba.
Az irányításról annyit, hogy a jobbra és balra nyllal tudjuk 360 fokban forgatni az űrhajót jobbra-balra, az előre nyíllal mozgathatjuk az űrhajót, a szóközzel lövöldözünk, az 1-9 gombok a betűk felett választja ki az adott fegyvert, és a B gombbal pedig meg tudjuk állítani az űrhajó imbolygását. A zenék jók, de van egy pár közülük, ami egy másikat dolgoz fel úgymond, úgyhogy szerintem még több eredeti zenét kellet volna írni. A hangok, mint mondjuk a Raptor: Call of the Shadows-ban, hosszú távon idegesítőek lehetnek, főleg a női bemondó mondatai, amint felszedünk egy powerup-ot, vagy figyelmeztet, hogy a pajzs lenullázódott, stb. Mellesleg még annyit, hogy ezt még LAN-on lehet játszani multiplayer-t (mert '98-ban még az volt az újdonság.), és hogy a játék végigvitelekor egy videó (kemény 2 van a játékból, és ezek mindegyike is az utolsó galaxisban láthatóak, amint összeszereljük az Armageddon Weapon-t, illetve a játék befejezése, utóbbival kapcsolatban már tényleg hiányzik egy bevezető film is.), egy folytatást is ígér, csakhogy ez volt a cég egyetlen játéka, nem lett túl nagy siker, így a cég csődöt is mondott.
Összeségében a Juggernaut Corps: First Assault egy jól összeszedett space-shooter, tele minden jóval, és a telefragot leszámítva egy jó játék.
Írta: Gamerrobot
