A Jazz Jackrabbit egy 1994-ben megjelent DOS-os run 'n gun (olyan platformer, ahol fegyverekkel kell lövöldözni, mint pl. a Contra vagy a Megaman sorozat.) játék az Epic Megagames által, ami manapság már Epic Games néven fut és olyan dolgokról ismert, mint az Unreal Engine meg a Gears of War FPS sorozat.
A játék története egy fejtetőre állított paródiája a Teknős és a Nyúl La Fontaine mesének, miszerint még 3000 éven át dúl egy intergalaktikus háború a nyulak és teknősök között jóval azután, hogy a teknős nyerte meg azt a bizonyos futóversenyt. Rövidre fogva valóban ez lenne, de még ahogyan a kézikönyvben lévő képregény is meg illusztrációs formában a játék történet opciója a főmenüben is mutatja, arról van szó, hogy egy Devan Shell nevű teknősterrorista el akarja foglalni a galaxist és természetesen nyúlmentessé tenni. Hogyan hajtja ezt végre? Teletömi a bolygókat a csatlósaival és robotjaival - már amelyeket és amelyekkel tudja, ugyanis előfordul pár olyan ellenfél is, aki nem neki dolgozik - elrabolja Carrotus, a nyulak szülőbolygójának hercegnőjét, Eva Earlong-ot (aki öltözetre igencsak hasonlít egy sokkal ismertebb hercegnőre. (Khm, Peach Hercegnő a Mario sorozatból)). Itt jön be a főhősünk, a zöld, bandanás zsoldos nyúl, Jazz Jackrabbit, hogy megállítsa Devan-t és megmentse a hercegnőt.
A játék elindításakor először a nehézségi szintet kell kiválasztani a négy közül, amelyek mindegyike abban különbözik, hogy mennyi idő fog állni a pálya teljesítésére, és hogy Jazz hány ütést fog kibírni. A nehéz fokozat még ráad pár ellenfelet is a pályákra - olyanokat is, amelyek könnyű vagy normál nehézségi fokozaton nem jelennének meg - , a Turbo fokozat pedig egy lövéssel szívósabbá is teszi az összeset. Ezután már csak egy epizódot kell kiválasztani a 6 közül, legalábbis az eredeti verzióban, ugyanis kijött egy CD-ROM-os verzió is, ami további 3 epizódot ad, amelyek kb. az 5. és 6. epizód között játszódhatnak, aztán két karácsonyi verzió is kijött, Holiday Hare '94 és Holiday Hare '95 néven, előbbi még egy karácsonyi epizódot ad hozzá, 3 pályával, míg utóbbiban csak egy epizód van, 4, teljesen más pályával. A karácsonyos epizódokat leszámítva mindegyik epizódban 3 bolgyó van, 2 pályával, és egy harmadik is a harmadik bolygón, ahol megmérkőzhetünk az epizód főellenfelével. Minden epizód teljesítésével - meg a főcímképernyőn is igazából - humoros rajzfilmes jeleneteket is kapunk az epizódokat lezáró szövegek közben.
Jazz 5 fegyvert hordozhat magával, melyek közül négy az eléggé kék ceruzára hasonlító LFG 2000 (kis Doom referencia) nevű fegyverére kapható. Az első a Blaster, amiből végtelen mennyiség van, úgyhogy ha nem akarsz lőszert pazarolni, akkor ezt is használhatod, bár egyértelmű fokokból a leggyengébb, aztán ott a Toaster, ami igazából csak egy gyorsabb Blaster, majd az RF Missile, ami V alakzatban 2 rakétát lő ki, így az erősebb ellenfeleket is pár lövéssel elintézhetjük, és végül a Launcher, ami kék, pattogó gyógyszeres kapszulákat lő ki (gyerekkoromban annak néztem őket, főleg, hogy évekkel azelőtt volt szerencsém a Dr. Marioval játszani Nintendón) és ezek jó időzítéssel nálunk lejjebb lévő ellenfeleket és falakat öl meg vagy sebez meg. Az ötödik fegyver a második epizódtól lesz elérhető, és akkor sem nagyon gyakran, általában titkos helyeken, és ez a TNT, ami nem egy dinamit, sokkal inkább egy C4-re hasonlítható robbanóeszköz. Meg kell mondjam, nem egy jó fegyver, mert hiába talál el mindent a képernyőn, akkor is annyit sebez csak, mint a Blaster meg a Toaster, és használatakor mindig visszavált az előzőleg használt fegyvere. De legalább egy pozitívuma van: azokat a powerupokat is, amelyeket lelőni lehet, fel tudja szedni, ha a képernyőn vannak. A TNT kivételével 2 lőszert adó bogyók felszedésével vagy 15 lőszert adó fegyverállomások lelövésével szerezhetünk (a TNT csak a vele azonos dolgok felszedésével szedhető fel, és azok is csak egy lőszert adnak. egyértelmű okokból).
De ezeken kívül még más jóságokkal is összefuthatunk: pl. különböző felszedhető kincsekkel, amelyek csak extra pontokat adnak, az extra élettel, az életerőt növelő répákkal, ezekkel viszont csínján, mert akkor is felszedi őket Jazz, ha teli életerővel van, aztán a Hip Hop-ok, ketrecbe zárt madarak (papagájok szerintem), amelyek kiszabadításuk után két bogyót kilőve próbálják lelőni az ellenfeleket, de hamar el is repülnek, ha eltaláltak, a tüzelést gyorsító fegyverekkel, amiből ha 8-at felszedünk, akkor máris gépfegyverre tettünk szert, a sérthetetlenséget adó csillag, az extra időt adó homokórákra ,a lelőhető pajzsstadionok, amiből kettő van, az egyik egy ütéstől menti meg Jazz-t, ráadásul ha egy ellenfél üt meg, akkor le is szedi, és az ugyanilyen elven működő "tűzpajzs", ami viszont négy ütéstől védi meg Jazz-t, aztán a szintén lelőhető gyorsasági stadion, amitől Jazz gyorsabban kezd futni egy ideig - nehéz és turbó fokozaton már olyannyira, hogy már alig tudjuk követni őt, és a ritkán található hoverboard-ra, amitől Jazz-t már a levegőben is irányíthatjuk egy bizonyos pontig, de akár az egész pályán is, és végül a minden bolygó 2. pályáján található nagy, vörös bónuszpálya ékszerekkel, amelyek egyértelműen egy bónuszpályára visznek át. Természetesen lelőhető táblákkal is találkozunk, ezek közül 3 van: a checkpoint, a pálya végén lévő pont és egyes pályákon még titkos pályákra is eljuthatunk a harmadik típus szétlövésével.
A bónuszpályákon csak fel kell szedni egy bizonyos mennyiségű kék gyémántot, amit ha sikerül is időben, akkor egy extra életet kapunk. Ezeken kívül ugyanúgy felszedhetünk homokórákat is, hogy bővítsük az időt egy perccel. De itt viszont több az akadály is, pl. a kezek, amelyektől Jazz visszapattan egy kicsit, aztán a forgópadok, amelyek irányuktól függően Jazz-t folyamatosan forgatják, hacsak le nem száll róluk, majd az ugrópadok, amelyek fellövik Jazz-t a levegőben, aztán a különféle dolgok, amelyek Jazz-t lelassítják, amit hozzájuk lép, és a legveszélyesebbek, a kijárat táblák, amelyekhez ha hozzáérünk, egyből kidob a játék a bónuszpályáról. A szóköz megnyomásával Jazz elkezd gurulni, gyorsabbá téve magát, bár ekkor egy picikét irányíthatatlan, és ha gurulás közben, vagy azután is hozzámegy a szélnek, nekibotlik egy kicsit és visszapattan. De, ha a lefele gombot és a szóközt egyszerre nyomva tartjuk, akkor ugyan gyorsak nem leszünk, de máris nullára csökkentjük az ütközések valószínűségét (ráadásul vicces Jazz-t folyton gurulva látni ilyenkor). Ha viszont nem sikerül egy adott időn belül felszedni a szükséges mennyiségű gyémántot, akkor, mintha egy kijárat táblát érintettük meg, véget ér a bónuszpálya. De a bónuszpályák bármelyike a CD-ROM-os verzióban és a Holiday Hare '94-ben egy extra epizódban elérhetőek.
Az irányítást természetesen be lehet állítani az opciók menüben, és reszponzív is, billentyűzeten (azt viszont már nem tudom, hogy a Gravis Gamepad-del - amit ráadásul ezzel együtt reklámoztak - milyen, mivel egyáltalán nem volt szerencsém azt kipróbálni. Bár megmondom, egy kicsit átalakított Szuper Nintendós Joystick-re hasonlít véleményem szerint). A hangok elfogadhatóak, a zenék viszont fenomenálisak, olyannyira, hogy különböző remixek is készültek belőlük (érdemes a youtube-on rájuk keresni jazz jackrabbit remix címen, igaz, úgy még a 2. rész zenéiből is ki fog dobni remix-eket). Hibák viszont ebben is akadnak. Egyrészt, a gyorsaság. Igen, ezt a játékot is a kék sündisznő, Sonic akkori játékai inspirálták, és ahogy az ott megszokható volt, Jazz a jobbra és balra iránygombok letartásakor egy idő után gyorsan kezd futni - főleg a gyorsítóstadionok hatására. Mivel ő nem Sonic, ezért gyakran az lesz, hogyha nem figyelünk, akkor Jazz nekimehet egy ellenfélnek, amit odáig nem vettünk észre. Erre viszont van egy megoldás: a T gomb megnyomásával lelassul a játékmenet - de nem olyan lassúra, mint mondjuk manapság (khm, lag-gek), így ezáltal tudunk koncentrálni is egy kicsit. Amire viszont nincs megoldás, az a belátható tér. Szerencsére nem annyira közel van zoom-olva Jazz-hez, mint mondjuk Megaman-hez a Game Gear-es változat (ami nem egy játék, hanem egy szégyen), de akkor sem látunk túl sokat, hacsak nem az előbb említett lassított módszert használjuk, illetve a felfele gomb lenyomásával fel, és ugyanígy a lefele gombbal lenézünk. Az alapjátékban nincs megoldás erre, de ezt az Openjazz public domain motor jó nagyra állítja a teret, így könnyen felkészülhetünk bármire, amint meglátjuk.
Végösszegben, még ha nem is egy kiváló run 'n gun játék, egy pompás kis játék, amit a platformerek rajongói bármikor elővehetnek, igaz DOSBox kell a futtatásához. És ráadásul fizikailag már ritka is beszerezni a teljes verziót még az alapjátéknak is, nemcsak azért, mert kezd elritkulni, hanem mert különböző verzió is vannak, természetesen ott van a shareware verzió is, ami csak az 1. epizódot tartalmazza, és szintén meg lehet venni dobozosan (valamiért), aztán van egy olyan verzió is, amiben csak a játék első fele érhető el, és végül az előbb említett CD-ROM-os és karácsonyi változatok is, úgyhogy a fizikai másolatok keresőinek tényleg sok szerencsét kívánok!
Írta: Gamerrobot
