A DX-Ball egy falbontós játék Michael P. Welch által, 1998-ból, Windows platformra.

Mint ahogy a főcím képernyőn is látható, ezt a játékot Michael a Megaball alapján írta meg, ami ugyanolyan falbontós játék, de az viszont már Commodore Amiga-ra jelent meg (4. és 5. verziója ingyenes is ráadásul, de emulátor kell hozzájuk, egyértelmű okokból), és 20-21 pályát tartalmazott, amelyek közül az utolsó pont a legelső pálya (gratulálok a készítőknek. #szarkazmus).

Mint minden egyes falbontós játéknál, itt is az a lényeg, hogy egy pad (nem fák) és egy labda segítségével el kell tüntetni az összes téglát (egy kivételével) az adott pályáról. Mi sem egyszerűbb ennél.

Játék közben nem csak arra kell figyelni, hogy a labda ne kerüljön a pad alá - mert akkor elvesztünk egy életet - hanem arra is, hogy a labda egy idő után el kezd gyorsulni is, kis szikrákat és egy hangot is elhagyván, amint ütközik a padlóval, és ekkor könnyebben be eshet a pad alá. További jelenség is, amikor már csak egy tégla van a pályán, akkor elektromos kisütést lehet hallani, és egy idő után, ha nem tüntetjük el azt az utolsó téglát, akkor egy nagy villám - jó kis jumpscare-t (ijesztés egy hirtelen, a semmiből előugró dolog által) időzve- maga semmisíti meg a téglát.

A téglákból, amelyek a pályákat alkotják, sokféle van, a különböző színű téglák, amelyekbe csak egy ütés kell, a láthatatlan téglák, amelyeket először fel kell fedni egy ütéssel, hogy megsemmisítsük, majd az aranytéglák, amelyek először rózsaszínűek, de egy ütéssel meg nem semmisíthető téglákká alakulnak át, innentől nem kell foglalkozni velük, aztán a robbanós téglák, amelyeket egy ütéssel egy 3x3-as alakzatban megsemmisíti a körülöttük lévő téglákat, még az aranytéglákat is, illetve további robbanós téglákat is aktiválva, és végül a világos szürke téglák, amelyekbe 3 ütés kell, és amint ütjük, egyre kezd sötétülni, amíg fekete téglaként ki nem üthetjük egy lövéssel.

Egy falbontós játék az Arkanoid után nem lehet teljes powerup-ok nélkül, ezeket bármelyik, megsemmisíthető tégla adhatja ki, véletlenszerűen. Összesen 18 van belőlük, 10 jó, 5 rossz és 3 semleges. A jók közül van a tűzlabda, ami több téglát is megsemmisíthet, amint eggyel ütközik, aranytéglákat is beleértve, az áthaladó labda, amitől a labda nem pattogni kezd, amint ütközik egy téglával, hanem szépen áthalad rajta, még az aranytéglákon is, a lassító, ami egyértelműen lecsökkenti a labda pattogási sebességét, a megragadó pad, amitől, ha a labda érintkezik a paddal, akkor nem pattog el, hanem szépen ott marad, amíg el nem engedjük, majd a tüzelő pad, ettől már mi magunk is lelőhetjük a téglákat, az aranytéglák kivételével, amint sebezhetetlenné váltak, majd egy powerup, ami megnöveli a pályán lévő robbanós téglák számát, ennek ellentéte a dinamit, ami felrobbantja az összes robbanós téglát, aztán az egyértelmű extra élet, majd egy powerup, ami nemcsak az aranytéglákat puhítja meg megsemmisíthető téglákká, hanem még a világosszürke téglákat is feketévé alakítja át, és még a láthatatlan téglákat is felfedi, és végül a pályaugró powerup. A semlegesek közül van, ami meghosszabbítja a pad, ennek ellentéte, ami lekicsinyíti a padot, és végül a labdát szétosztó powerup, aminek köszönhetően a labdából további kettő fog megjelenni. A rosszak közül van, ami egyből megöl, amint felvesszük (és különösen hosszú padoknál veszélyes), ami a padot a lehető legrövidebbre kicsinyíti, amelyek a labdát nagyon apróvá, majdnem láthatatlanná is teszi, amelyik a labdát felgyorsítja, és végül, amitől a téglák, amint a labda érintkezik a paddal, kezdenek lesüllyedni - bár egy bizonyos, láthatatlan határon túl már nem. 

A Megaball-al ellentétben itt 50 pálya áll rendelkezésre. 3 élettel kezdünk, és amint elfogy az összes, a pontszámlista után visszakerülünk a főcím képernyőre, és a legelső pályától kezdhetjük el. A játék irányítása, akárcsak a koncepciója, mint az egyszeregy: az egérrel tudjuk vízszintesen tudjuk mozgatni a padot, és a bal egérgombbal pedig kilőhetjük a labdát, illetve lövöldözhetünk, amint megszereztük a tüzelő pad powerup-ot. Ennek megfelelően a billentyűzeten a bal, jobbra gombok, illetve a szóköz áll rendelkezésre.

És tulajdonképpen ennyi erről a játékról. Szimpla, de mégis egy remek játék, és még ráadásul ingyenes is, bár modern operációs rendszereken kicsit lassabban működik, ezért vagy egy PC emulátor vagy a DXwnd szükséges. A játék annyira sikeres lett, hogy amikor Michael szabadúszó programozó státusza után a Longbow Games-nek kezdett dolgozni, megírta a DX-Ball 2-t, ami a tendenciától eltérően még sikeresebb lett, de az viszont már fizetős - 20. évfordulós kiadása ráadásul már Steam-en is elérhető, 7 euróért - és nemcsak, hogy táblaszetteket vezetett be, de még egy pályaszerkesztővel együtt jött, és további 2, semleges powerup-ot vezetett be: a nagyítót, amitől a labda óriási méretű lett, illetve a multiplikátort, aminek köszönhetően a labdából nem kettő, hanem egyből nyolc labda jött ki. A DX-Ball 2-nek is folytatása, ami viszont nem DX-Ball 3, hanem Rival Ball - valamilyen okból - és még ott a Super DX-Ball is, ami szintúgy fizetős, de ingyenesen elérhető a legelső rész pályái is, igaz, a pályákat az első kivételével többször kell, hogy végigvigyük, hogy feloldhassuk őket. Az eredeti játék még online is játszható, ezen a linken: https://dx-ball.ru/

Írta: Gamerrobot